2021. március 19., péntek

Chris Carter: A keresztes gyilkos


Sziasztok!


Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 344
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
Fordító: Markwarth Zsófia

A könyv fülszövege: 
Los Angeles egyik elhagyatott házában egy kegyetlenül meggyilkolt fiatal nő holttestére bukkannak. A két fakaróhoz kötözött meztelen áldozat arcáról lenyúzták a bőrt – miközben még élt. Tarkójába különös kettős keresztet véstek – ez a keresztes gyilkosként ismertté vált pszichopata jele.
Pedig ez lehetetlen, hiszen a keresztes gyilkost két éve elfogták és kivégezték. Talán az egyik követője tette? Vagy Robert Hunter gyilkossági nyomozó kénytelen szembenézni az elképzelhetetlennel? Lehet, hogy az igazi keresztes gyilkos még mindig odakint ólálkodik, és gúnyt űz Hunterből, aki képtelen elkapni?
Robert Hunter és zöldfülű társa egy minden képzeletet felülmúló rémálomban találja magát…

Köszönöm a General Press Kiadónak a recenziós példányt. IDE kattintva megvásárolhatjátok ti is a regényt.

Mivel elég nagy thriller/ krimi kedvelő vagyok, így kérdés nélkül vágtam bele a könyv olvasásába. Rég volt szerencsém olyan könyvet olvasni, ami ennyire elborzasztott és egyszerre tetszett volna.

Sosem olvastam még Chris Carter-től, így nem is ismerem az írót és a stílusát annyira, de abban biztos lehetek, hogy sok kutatómunka, esetleg még tapasztalata is van a nyomozási folyamatokról, hiszen a könyv teljesen átdolgozott és alapos volt.


Tehát itt van a történet főszereplője, Robert Hunter. Róla tudni kell, hogy egyedül él: nincs felesége, nincs gyereke. Hunter gyilkossági nyomozó, aki nemrég kapta maga mellé új zöldfülű társat, Carlos Garciát, akivel már meg is kapták az első feladatukat. Los Angeles egyik elhagyatott házában egy kegyetlenül meggyilkolt nő holttestére bukkannak. A két fakaróhoz kötözött meztelen áldozat arcáról lenyúzták a bőrt – miközben még élt. Tarkójára egy kettős keresztet véstek. Csakhogy az, aki ezeket a gyilkosságokat művelte már 2 éve halott. Vagy még sem?

Hunter sejti, hogy valami nincs rendben, talán nem is azt kapták el két éve, aki a valódi tettes. Rögtön megindul a hajrá, hogy még az ügy sajtóhoz kerülése előtt elkapják a valódi tettest, de ez nem olyan egyszerű. Sokáig semmi nincs a kezükbe, ezért a legkisebb dolgoknak is utána néznek. Majd még egy gyilkosság bekövetkezik, de máshogy: a gyilkos Hunter kezébe adja az áldozat sorsát. Innentől nem minden gyerekjáték...

A történet első benyomásra nagyon pozitív volt számomra, hiszen rögtön izgalommal kezdődik, ami végül függőbe maradt, hogy visszaugorjunk oda, ahonnan az egész ügy kezdődött. Nagyon szeretem az olyan olvasmányokat, amik így kezdődnek, hiszen még jobban arra biztatják az olvasót - így tehát engem is -, hogy ne tegye le, hogy csak még egy fejezetet olvasson.

Viszont amellett nem tudok elmenni szó nélkül, hogy egyszerre kicsit sok minden derült ki a nyomozóról és sok rész csak erről szólt, viszont ez cseppet sem szegte a kedvem, csak nem tetszett túlságosan.

A gyilkosságok leírása zseniális, de gyomorforgató volt és én ezt várom el egy igazi thriller műfajú könyvtől! Annyira jól le volt írva, hogy nem bírtad nem elképzelni. A gyilkos személyét viszont sehogy se tudtam elképzelni, én teljesen más idegenre gondoltam, aki esetleg régebb óta ismerte a mi nyomozónkat.

A pozitívum a könyvben még az, hogy a bevezető nem a végső leszámolás volt, hanem onnan még volt vissza jó pár oldal, így egy nagyobb izgalom után következhetett egy még nagyobb.

Ami talán picit még zavart, hogy az olvasókat - és ezzel a nyomozókat is tévútra vezeti az író körülbelül 250 oldalon keresztül, majd utána, mint egy villámcsapás jön rá Hunter mindenre.


Mindenesetre, végig fent tartotta az érdeklődésemet és mindvégig érdekelt, hogy ki kerül ki győztesként; Hunter vagy a keresztes gyilkos.

Ajánlani tudom mindenkinek a történetet, aki egy durvább thrillerre vágyik. Ha emellett szereted a rövid, tömör mondatokat és fejezeteket, ha szereted a gyorsabb helyszín-változásokat és nagyobb csavarokat, akkor ez a te történeted.

Értékelésem: ✩✩✩✩ és fél


Kedvenc idézetem:

"Az emberek, akikkel nap mint nap foglalkozom, vagy nagyon gonoszak, vagy nagyon halottak."

Köszönöm, hogy elolvastátok az új bejegyzésemet és hogy itt voltatok velem.
Ha érdekelnek más posztjaim is, akkor ne felejtsetek el követni Instagramon is.
Azt is köszönöm, ha feliratkozol rendszeres olvasónak.

Puszi, Vanda    

2021. március 14., vasárnap

Nele Neuhaus: Gonosz farkas


Sziasztok!


Kiadó: GENERAL PRESS KIADÓ
Oldalak száma: 496
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
Fordító: Csősz Róbert

A könyv fülszövege: 
Óvakodjatok a farkastól!
Egy forró júniusi napon egy tizenéves lány holttestét halásszák ki a Majnából, akit brutális kegyetlenséggel gyilkoltak meg. Az áldozat nem szerepel az eltűnt személyek listáján, és a rendőrség több hét elteltével sem tudja kideríteni a személyazonosságát, mivel úgy tűnik, senkinek sem hiányzik. Nemsokára elrabolnak és megerőszakolnak egy televíziós műsorvezetőt, aki az egyik adáshoz végzett kutatás során túl veszélyes titkot tudott meg túl veszélyes emberekről. Az elkövetés módja kísérteties hasonlóságot mutat a halott lány esetével.Vajon a két bűntény összefüggésben áll egymással, vagy véletlen egybeesésről van szó? Mindkét ügyet Pia Kirchhoff és Oliver von Bodenstein nyomozó csapata kapja meg, és csakhamar egy olyan titkos szervezetre bukkannak, amely rettenetes bűnöket követ el a legvédtelenebbekkel szemben…


Ma egy újabb General Press Kiadó által kiadott könyvet hoztam. Ismételten köszönöm a Kiadónak a bizalmat! Ha gondoljátok, akkor ti is vásároljátok meg ide kattintva.


Nele Neuhaus egy német írónő, akinek már nem ez az első kiadott könyve. A Bodenstein- Kirchhoff sorozata jelenleg 6 részes, viszont Magyarországon is megjelent már belőle 3 rész. Mivel a történetek nem összefüggőek, ezért bármelyikkel lehet kezdeni, nem maradnak megválaszolatlan kérdések utána.


Egy júniusi napon egy fiatal lányt találnak holtan a Majnában, akit brutálisan meggyilkoltak. Ezt az ügyet Pia Kirchhoff és Oliver von Bodenstein nyomozó csapata kapja meg, akik azonnal belevetik magukat. Csak hogy hosszú nyomozás után sem jutnak előrébb, egészen addig, amíg egy híres televíziós műsorvezetőt el nem rabolnak, majd brutálisan megerőszakolnak.

Úgy tűnik, hogy ez a két ügy - sőt, talán egy harmadik is - valamennyire összefügg, de mégsem találnak semmit, ami ezt bizonyítaná nekik. Vajon sikerül a nyomozóknak felgöngyölíteniük az ügyet?

A Gonosz farkas egy a mai napig megtörtént, valós problémákat feldolgozó - de leginkább elítélendő témát állít a szemünk elé; egy titkos szervezetet, amely a legvédtelenebbekkel szemben követ el bűncselekményeket. Maga a történet nagyon precíz, átdolgozott, látszik hogy sok munka van benne, viszont ami számomra a legrosszabb volt, hogy az egész történet nagyon vontatott, ami miatt kevésbé élvezhető lett. Ez a majdnem 500 oldalas könyv egyszerre nagyon sok szereplőt és helyszínt zúdított a nyakamba, amitől csak kapkodtam a fejem és nem értettem, hogy végül hogy fognak ezek összefüggeni.
Hogy függhetne össze a további szereplők élete ezzel a gyilkossággal? Mi köze van Pia egyik régi barátjának, Emmának és a lányának ehhez az egészhez és mi köze van egy régi elítéltnek is az ügyhöz?

Persze a végén mindenre választ kaphatunk, de akkor, olvasás közben csak annyit ért el a könyv, hogy még jobban összezavarodjak. Még jobban, mert nagyon sok helyszín, épület neve szerepelt benne és mivel a német tudásom nem az igazi - igazából nincs is olyanom -, így egyszerűen azokon a szavakon át kellett siklanom.


Mint említettem, nagyon sok valós élethelyzetet dolgoz fel a történet a gyilkosság és erőszak mellett is. Mikor úgy éreznénk, hogy egyszerre sok lenne számunkra a nyomozás, amiben nincs semmilyen áttörés, akkor áttérhetünk egy olyan helyzetbe, ahol az anya megszenvedi a gyermeke változását. Ez is teljesen valós történet, nagyon sok háztartásba megesik. Vagy itt van egy férfi, aki nem bírja azt az életet, amiben él és mindenképp ki akar kerülni belőle - főleg, hogy ártatlanul került abba a helyzetbe.

Tehát Nele Neuhaus emellett a gyilkosság mellett egyszerre feldolgoz több esetet is - egy könyvben, ami valljuk be; kicsit talán sok lehet egyszerre és ezért tűnt számomra vontatottnak és unalmasnak.

Viszont a történet haladtával rá kellett jönnöm, hogy mindennek van köze egymáshoz és a legvégére már meg kedveltem a történet szálat - már ha meg lehet kedvelni egy olyan történetet, amiben ilyen durva erőszakok történnek.

A végében pedig legjobban az tetszett, hogy megkaptuk a választ minden apró részletre is, sőt talán még több megválaszolatlan kérdésre is, mint szerettük volna.


Összességében amennyire nem volt kedvemre az elején a könyv a sok ismeretlen város, utcanév és épületek miatt, amik szörnyen zavaróak és kevésbé fontosak, a vége nagyon elnyerte a tetszésemet. Én úgy éreztem, hogy legalább 50 oldallal rövidebb lehetett volna a könyv, ha az írónő kihagyja a - általában minden 3. mondatban előforduló - helyeket és utcákat.

Mindenesetre Nele Neuhaus zseniális író, tökéletesen kidolgozott részletekkel és hatalmas meglepetésekkel. A szereplők többsége szimpatikus volt és a cselekményszálak sem voltak kiszámíthatóak, ami szintén egy plusz pont.

Leginkább azok figyelmébe ajánlom a történetet, akiknek a lelke nem túl érzékeny, mert ez a történet megterheli az embert érzelmileg. Sajnos nagyon súlyos problémákat dolgoz fel, hiszen amint az elején említettem, a legvédtelenebbek azok a kisgyermekek.

Értékelésem: ✩✩✩✩

Kedvenc idézetem: "(…) Nem, nem volt szerethető lány, nem véletlen, hogy sohasem volt igazi barátnője, barátról már nem is szólva. Ha valaki nem szereti saját magát, akkor azt sem várhatja el, hogy mások szeressék. Az egyetlen ember, aki mindig elfogadta olyannak, amilyen volt, éppen az anyja, akiből ő ellenséget fabrikált magának, mivel titokban végtelenül féltékeny volt rá."


Köszönöm, hogy elolvastátok az új bejegyzésemet és hogy itt voltatok velem.

Ha érdekelnek más posztjaim is, akkor ne felejtsetek el követni Instagramon is.
Azt is köszönöm, ha feliratkozol rendszeres olvasónak.

Puszi, Vanda    

2021. március 8., hétfő

Sarah Crossan: Darázsfészek


Sziasztok!


Kiadó: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 264
Borító: KEMÉNYFEDELES
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2021
Fordító: Ács Eleonóra

A könyv fülszövege:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ana ​és Connor három éve szeretők. Szűk hotelszobákban, zsúfolt kávézókban, rövid üzenetekben és lopott hétvégéken egy olyan világot építenek maguknak, amelyben kettejükön kívül nincsen másnak hely, és amelyből esténként más-más családhoz térnek haza.
Egy nap aztán megtörténik az elképzelhetetlen: Connort halálos baleset éri, és Ana egyedül találja magát a titkuk fogságában. Ráadásul a legrosszabb szerepben – hivatalból, hagyatéki ügyvédként pont neki kell vigaszt és megnyugvást nyújtania a gyászoló özvegynek.
Hogyan veszíthetünk el valakit, akiről a világ azt sem tudta, hogy a miénk? Hogyan gyászolhatunk meg valamit, ha a fájdalmunkat nem beszélhetjük ki? Sarah Crossan regénye két egymás árnyékában létező házasság élveboncolása, egy volt szerető érzelemteli, ám kegyetlenül őszinte vallomása szerelemről, veszteségről, az elengedés és a megbocsátás útvesztőiről.

__
Vegyes érzésekkel vágok neki leírni az értékelésemet erről a könyvről. De mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a General Press Kiadónak. A Kiadó nevére kattintva megvásárolhatjátok ti is a könyvet. Mindig megtiszteltetés, ha recenziós könyvet olvashatok.

Már megjelenés előtt sokat szemeztem Sarah Crossan könyvével, de valahogy mindig túlpörgettem rajta és nem adtam sok esélyt arra, hogy valaha a tulajdonomba kerülhetne. Azután persze mégis itt van és izgatottan vágtam neki az olvasásának.
A védőborító nekem egyből a nyarat juttatja eszembe, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ennek semmi köze a nyárhoz. Csodaszép virágok díszítik és az egész sokkal szebb és figyelemreméltóbb, mint az eredeti borító.
A történet egyértelműen nem olyan, amit én sokszor kézbe veszek, ami miatt próbálkoztam meg végül vele. Szerettem volna kicsit kilépni a komfortzónámból.

Ez bizony nem egy egyszerű romantikus történet, hanem telis-tele van szenvedéssel, zavarral és - ami számomra a legfurcsább és egyben nagyobb élményt adott, hogy verses formátumban van megírva. A történet így szaggatott alakot kap, amivel az olvasó még inkább Ana lelkivilágát érezheti át. Sokaknak, akik nem olvasnak ilyet, az elején furcsa lehet, de hamar bele lehet szokni.

Érdekes, hogy egy még javában fiatal nőnek milyen gondolatai vannak. Sikeres ügyvédi állása van, stabil kapcsolata, két gyermeke, de ő mégsem erre vágyik és viszonyt kezd egy ügyfelével. Ekkor az olvasónak bizony támadhat egy olyan gondolata, hogy az okokat kereshetnénk Ana múltjában, hiszen kiderül, hogy az apja elhagyta a családját, az anyjával is gondok voltak, a nővérével pedig nem jött ki túl jól, mint ahogy a férjét sem szeretheti úgy igazán. Tehát Anát inkább olyan nőnek ismerhetjük meg, aki elfogadja azt amije van, még akkor is, ha nem feltétlenül lesz boldog tőle. Úgy érzem, hogy talán a kényelem is fontos lehetett neki, hiszen nem sok gondja- baja van a gyerekekkel, mert a férje ott volt mellette és nevelte őket. Így felötlik bennem az a kérdés, hogy vajon akkor mi vehette rá a boldogtalanságra és házasságtörésre?
Tehát mint említettem, viszonyt kezd egy ügyfelével, Connorral, aki - nem meglepő módon - szintén házas és három gyermeke van. Persze nem minden a boldogság, hiszen ez egy titkos kapcsolat, nem lehetnek annyit együtt, amennyit szeretnének. Majd egy nap jön az a bizonyos hívás, amivel rájön, hogy a férfi halott, ő pedig egyedül maradt a titkukkal.
Néha úgy éreztem, mintha én is elvesznék, mintha Ana gyásza az én gyászom is lenne, annyira élethű volt az egész. Betekinthettünk a múltba, s a kapcsolatukba és a jelenbe, amiben csak is az érzéseit és a mindennapjait olvashattuk, úgy, hogy a másik fél gondolatait már nem tudhatjuk meg.
Maga a női szereplő egyébként nem volt túl szimpatikus. Sok kitörését, hisztijét nem értettem, bár a férfi szereplő sem volt éppen egy szent teremtés, így a történetet inkább a múltban játszódó, kissé már izgalmasabb történések mentettek meg.

Tehát összességében ez nem egy egyszerű olvasmány. Házasságtörés és a gyász a szeretet férfi iránt a fő mozgatórugója ennek a verses regénynek, ami sok negatív és pozitív kritikát is szülni fog. Ana egyedül van vele, nincs akinek elmondhatná, így érthető, hogy mélyebb depresszióba merül, amíg végül minden egyszerre bukik ki belőle.

Értékelésem:
 ✩✩✩✩

Kedvenc idézeteim:                "Értékes vagyok – lopj el.
Magányos vagyok – ments meg."

"Mit felelünk,
ha valaki közli velünk, hogy vége?
Nincs válasz a visszautasításra,
kivéve egyetlen szót:
„Oké.”


Köszönöm, hogy elolvastátok az új bejegyzésemet és hogy itt voltatok velem.
Ha érdekelnek más posztjaim is, akkor ne felejtsetek el követni Instagramon is.
Azt is köszönöm, ha feliratkozol rendszeres olvasónak.
Puszi, Vanda    

2021. február 21., vasárnap

Kollár Betti: A vonzás törvénye


Sziasztok!


Kiadó:
 AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 384
Borító: PUHATÁBLÁS
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020.
Fordító: -

A könyv fülszövege:
Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.
Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?

Kedvenc idézetem: " - Már majdnem lekapott a csaj, de akkor Rhetty befejezte a vizelést, kilépett az egyik fülkéből, és végtelenül higgadt, de határozott mozdulattal odébb tolta a lánykát.

 - Hű, a hős Rhetty! - ámultam gúnyolódva.

 - Ennyit mondott nekik: “Ez a férfimosdó. Ha be akartok jönni, növesszetek...” - mélyítette ezúttal el a hangját Ace, de itt fürgén közbevágtam.”
____

Elsőnek is köszönetet szeretnék mondani az írónőnek, hogy elolvashattam a történetet. A könyvet megvásárolhatjátok IDE kattintva fizikai példányként.


Mint minden történethez, hát ehhez is pozitívan álltam hozzá. Magát az alaptörténetet nagyon szerettem, hiszen mindig is szerettem egyetemes, romantikus történetet olvasni, viszont nagy sajnálatomra A vonzás törvénye nem lett kedvencem. Már magával az egyetemmel is sok ellentmondást találtam, bár sok tapasztalatom nincs az egyetemekkel szemben, főleg nem az amerikaiakkal. Nekem inkább úgy tűnt, mintha a szereplők gimnáziumba jártak volna. Úgy talán még jobban is tetszett volna, hiszen 16-17 évesen még picit gyerekesebbek a fiatalok, mint 21-22 évesen. A történetben sajnos leginkább úgy viselkedtek, ami egy kissé bosszantott.

A szereplőket többé- kevésbé bírtam, szimpatikusak voltak, csak picit kuszának éreztem a személyiségüket. Serenity, a főszereplő lány kissé vadóc, de leginkább visszahúzódó volt és nem engedett a közelébe sok mindenkit, főleg azután a bizonyos baleset után. Ace az iskola szívtiprója, minden lánnyal összefekszik és ezt nem is titkolja. Aztán egyszer csak összetalálkoznak, a srác megakarja kapni, de a lány nem hagyja magát egykönnyen. Majd Sere-nek támad egy ötlete; ha a srác egy hónapig nem húzza le senkinek a sliccét, akkor egy éjszakára megkaphatja a lányt. Azt még itt megjegyezném, hogy Sere a történet folyásával egyre unszimpatikusabbá vált a szememben, míg Ace-t egyre jobban megkedveltem, pont azért, amilyen. Bár más srác már ennyi sértéstől rég eltűnt volna, de őt aztán nem ebből a fából faragták és nem hagyta magát, csak is a cél érdekelte. De vajon ez a cél annyira megérte volna neki, mikor bárki mást is megkaphatott volna? Szerintem nem.

A történet feléhez elérve meg tudhattuk Sere nagy titkát és azt, miért költözött el otthonról az anyukájával és amekkora feneket kerített a dolognak, én sokkal nagyobb dologra számítottam. Persze, lehet hogy csak én vagyok ennyire kőszívű, de annyira nem volt durva a helyzet, hogy ne lenne képes elmondani másnak, hogy miért váltott egyetemet és várost. Az viszont tetszett a történetben, hogy Serenity pont annak mondta el ezt a balesetes dolgot, aki a legkevésbé volt neki szimpatikus és megmutatta, hogy valójában nem annyira erős lány.

“A pult felé menet azon agyaltam, mennyire is volt őrültség a részemről felruházni a bizalmammal Wilder Ace-t. Mekkora egy barom vagyok! Minimum kamerát kellett volna szerelnem a homlokára, és figyelnem minden lépését. Szinte biztos, hogy már nem is egyszer megszegte a megállapodásunkat, hisz annyi időt töltöttünk külön, hogy simán eltusolhatta. Nem is értem, mit gondoltam...” - ez az alig 6 sor annyira, de annyira felidegesített. Már több utalást is kaptunk a könyvben arról, hogy Sere mennyire bizalmatlan Ace irányába. Ami nem is baj, hiszen a lány új városba, ismeretlenek közé csöppent és alig ismeri őket 1 hónapja, de kérlek. Te kötnél alkut egy olyan ismeretlen sráccal, akit alig ismersz? Megbíznál 100%-ig egy ismeretlenben, akiről tudod, hogy mindig mással bújik ágyba, sőt elmondta a szándékait is a lánynak? Elhinnéd, hogy érted és egy éjszakáért egyszerűen megváltozik? Az én részemről a válasz egyértelműen a nem. Serenity mégis elhitte egy idő után, hogy ő megváltoztatja majd Ace-t és mikor ez nem így történt... legalább elszégyellte magát.

Egyébként a történetet ezért is éreztem picit kuszának, összecsapottnak. Szerintem sokkal jobban át lehetett volna dolgozni és akkor egy szuper, kerek sztorit kaptunk volna.


A végére pedig van itt még egy idézet: “ - Gretchen azt mondta, hogy van ez az új lány, akinek nagy a szája, bevállalós, de ugyanakkor rideg, humoros és bátor, mégis szörnyen makacs.” - köszönöm, Ethan, szó szerint leírtad nekem azt, amit Serenity-ről gondolok... és amivel rendesen tudnám jellemezni a lányt. Szóval, ha szeretitek az ilyen személyiségű főszereplőket, akkor bátran tudom ajánlani mindenkinek a történetet.

Mindenesetre kellemes történet volt, a vége sokkal inkább tetszett, mint a történet nagy része, viszont abban is voltak hibák. Ami nem baj, hiszen minden történetben van valamilyen hiba és ha ez életed első megjelent könyve, akkor bizony elkerülhetetlen is. Összességében tehát annak tudom ajánlani Serenity történetét, aki vágyik a könnyed, nem túlgondolós történetekre, aki rajong az egyetemes love sztorikért vagy aki ki akarja kapcsolni az agyát és jókat akar nevetni, mert bizony nagyon sok vicces rész is olvasható a történetben.

Illetve, ha jól sejtem, lesz ennek még folytatása, amiben Rhett még nagyobb szerepet fog kapni.
Értékelésem: ✩✩✩ és fél


Köszönöm, hogy elolvastátok az új bejegyzésemet és hogy itt voltatok velem.
Ha érdekelnek más posztjaim is, akkor ne felejtsetek el követni Instagramon is.
Azt is köszönöm, ha feliratkozol rendszeres olvasónak.

Puszi, Vanda    

2021. február 17., szerda

Elyn Vee N. - Sötét álarc & Tetovált rémálom

Sziasztok!


Kiadó: PUBLISHDRIVE
Oldalak száma: 138
Borító: EBOOK
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2020.
Fordító: -

A könyv fülszövege: 
Holden Collins halott.
Helyére Alex H. Rathford lépett, aki egy családi cirkuszban húzta meg magát, miután lélek szakadva menekült a múltja elől, egy jobb élet reményében.
Saint Emersont óva inti családja a Rathford birtoktól, annak ellenére, hogy a lány évek óta a családnak dolgozik nyaranta. Annak ellenére, hogy Saint olyan dolgokat látott, amit nem kellett volna.
Holden szelleme nem nyugszik. Kísértetként köszönt vissza, hogy emlékeztesse Alex-et arra, hogy a játéknak nincs vége. Darian Knight és Luna Delacorte, Holden nyomába eredtek azon az éjszakán, amikor a serif bejelentette, hogy a Collins gyerek eltűnt.
Brantford…
A hely, amely újrakezdést jelenthetne.
De csak jelenthetne…
__

Elsőnek is hatalmas Gratuláció jár nekem, amiért elbénáztam és elfelejtettem, hogy ez a könyv a tulajdonomban van... komolyan, teljesen kiakadtam, mikor az Ebook- omon meg láttam, hogy olvasatlanul rajta van! Pedig én mióta elolvastam az elsőt, azóta nagyon vártam, hogy újra olvassam az első bővített változatát és a folytatását is. Na de most, hogy rájöttem; meg van, azonnal belevetettem magam a történetbe és a lehető leghamarabb el is olvastam.

Igazából amúgy sem olyan hosszú ez a történet és ha akarom, akkor simán pár óra alatt kivégzem. Úgy gondoltam, hogy mivel az első könyvnek a kibővített változatát is elolvastam, ezért egyben hozok értékelést a két könyvről - de leginkább a másodikról szeretnék majd beszélni. Ha esetleg érdekelne a rendes értékelés a Sötét Álarcról, akkor IDE kattintva elolvashatjátok.


Az első könyv - a Sötét Álarc nagyon izgalmasan kezdődött. Rögtön megismerhettük első főszereplőnket, Lunát, aki a mostohatestvérével és annak anyjával él együtt. Csakhogy ez a lány áldozat lesz és ezután retteg otthon lenni, ezért az exe, Darian haza viszi magához, hogy ott éljen a lány, amíg az édesapja haza nem ér. Ebből lesznek a bonyodalmak, hiszen a két fiatal hamar rájön, hogy még mindig éreznek valamit egymás iránt.
Mindeközben itt van egy újabb szereplőnknek, akinek a második könyvben - a Tetovált rémálomban sokkal nagyobb szerepe lesz. Holden Collins megjárta a poklok- poklát Scarsdale-ben. A családja nem törődik vele, a barátnője megcsalta, majd megvádolták nemi erőszak vádjával is. Ez a fiatal fiú egyszerre érez dühöt, csalódottságot és szégyent ebben a városban. Úgy érzi, hogy soha nem fog kilábalni ebből, ezért egy jobb élet reményében megszökik, majd Brantfordban köt ki. A város, ami talán a feloldozást hozhatja neki. Holden tehát halott, helyére pedig Alex Rathford lépett. A sármos, de visszahúzódó fiú egy év múlva szemet vet Saint Emersonra, aki nyaranta Rathfordéknál, Alex befogadó családjának dolgozik. A második könyvben is elkezdődik az a bizonyos őrület, ami ellen senki nem tud tenni semmit... és ami elől Holden annyira futott.


  Összességében én mindkettő történetet szerettem. Amit a Sötét Álarc első olvasásában nem kaptam meg, az a kibővítettben 100%-ig benne volt. A folytatása pedig, a Tetovált rémálom még annál is jobb volt. Úgy éreztem, hogy az írónő Holden történetét sokkal jobban leírta, mint Luna és Darian történetét. Nekem legalábbis sokkal jobban tetszett.

Még annyit szeretnék mondani, hogy nekem picit túl tökéletesre sikerült a vége, az Epilógus és ez annyira nem tetszett benne, viszont ettől függetlenül mindig örülök a Happy Endnek.

Értékelésem:  és fél


Nagyon köszönöm Elynn Vee N., hogy elolvashattam a könyvedet. Az írónő további könyveit megtekinthetitek a nevére kattintva.


Köszönöm, hogy elolvastátok az új bejegyzésemet és hogy itt voltatok velem.
Ha érdekelnek más posztjaim is, akkor ne felejtsetek el követni Instagramon is.
Azt is köszönöm, ha feliratkozol rendszeres olvasónak.

Puszi, Vanda